Leopárdgekkó

Általános leírás.

A leopárdgekkó a Közel-Keleten, Irán keleti részétől Pakisztánon és Afganisztánon át Északnyugat-Indiáig terjedt el. Ezen területek sziklás, kősivatagos, félsivatagos területein terjedt el.

Teljes hossza maximum 25 cm, bár egyes források 30 cm-es rekordpéldányokról is beszámolnak. Az átlagos hossz 20-25 cm körül van. Más gekkó alcsaládokkal ellentétben, a szemhéjas gekkók (Eublepharinae) lábain tapadólemezek helyett vékony, karmos ujjak vannak, ezenkívül mozgatható szemhéjjal rendelkeznek, így képesek a pislogásra. Pislogáskor az emlősökkel ellentétben, az alsó szemhéj mozdul felfelé.

Klasszikus pettyes színezetük csak felnőttkorra alakul ki, a fiatal példányok sárga-barna keresztsávosak. A sávok a kor előrehaladtával felszakadoznak, és ivarérett korukra elérik jellegzetes foltos mintázatukat. A foltok minden példányra jellemzőek, nincs két teljesen egyforma mintázatú egyed. A természetben elsősorban a klasszikus, vad színváltozat jellemző, de a hobbiállatként való tartása során mára számtalan változatot tenyésztettek ki.

Első ránézésre nincs jelentős eltérés a két ivar között, de kis hozzáértéssel könnyen megállapítható az adott egyedek neme.

A hímek robusztusabb megjelenésűek, nagyobbak a nőstényeknél, fejük szélesebb.

Hím gekkó anális tájéka	Nőstény gekkó anális tájéka

Aktivitását napnyugtakor kezdi, éjszakai életmódot folytat. A sivatagos területeken, ahol természetes élőhelye található, a nappali forróság miatt sok élőlény éjjeli életmódra váltott, így csökkentvén a túlzott felmelegedést és vízvesztést. Nappal sziklák repedéseiben, kövek alatt, kövek alá ásott üregekben hűsöl. Éjjel indul táplálékszerző portyára, amikor kisebb rovarokat, lárvákat, pókokat és egyéb ízeltlábúakat zsákmányol. Táplálékát apró fogaival aprítja, de a tevékenység nem nevezhető igazán rágásnak. Táplálékukat gyakran egészben nyelik le.

A leopárdgekkó párzási időszaka úgy április , május közt van . A hím és a nőstény mikor párosodtak a nőstény egy hónapon belül lerakja két lágy héjú hosszúkás tojását egy üregben vagy a homokban .A fiatal gekkok általában sötét barna csíkozottal kelnek ki , és majd idővel a csíkozottság elhalványul , s helyükbe pöttyök és foltok jelennek meg.

Tartása

A leopárdgekkó népszerű terráriumi állat. Hosszú-hosszú évekig lehet dekoratívan berendezett otthonának lakója, és szelíd mivoltával nyomban rabul ejti még a hüllőktől egyébként irtózó ember szívét is.

Ha kedvet kapunk a leopárdgekkó tartáshoz, feltétlenül teljesítenünk kell néhány alapvető igényét. Az első teendőnk természetesen beszerezni a számára legmegfelelőbb terráriumot. Amennyiben fiatal, frissen kelt állatot sikerül szereznünk, akkor elegendő egy 40x20x30 cm nagyságú férőhelyről gondoskodnunk. Ez a méret nagyjából 15 cm-es nagyságig, vagyis mintegy négy hónapos, esetleg féléves koráig felel meg a célnak. Ezután nagyobb terráriumot kell építenünk neki, amely végleges lakóhelyül szolgál majd. Ennek minimálisan 70x30x30 cm-esnek kell lennie. Ha egy fiatal pár, illetve két nőstény gekkónk van, akkor lényeges, hogy külön-külön terráriumokban helyezzük el őket, így elejét véve a verekedésnek, illetve, hogy az erősebb állat elnyomja a másikat. Két hímet soha ne tartsunk egy terráriumban.  A padozatot sóder-homok keverékével célszerű borítani, nagyjából öt cm vastagságban. Ez egyrészt természethű, másrészt biztosítja az egészséges emésztésükhöz elengedhetetlen homokot, apró kavicsokat. Bár emberrel szemben igen szelíd jószágok - leszámítva a kicsik kezdeti félénkségét - mégis, feltétlenül igényelnek egypár biztos búvóhelyet ahol meghúzhatják magukat, visszavonulhatnak. Ezek lehetnek lapos kerámiabarlangok, félbetört virágcserepek, vagy nagyobb szikladarabok, amelyekből földalatti rejtekhelyet alakíthatunk ki. Fontos hogy stabil legyen a menedék.A következő alapvető igényük, hogy álladóan legyen a terráriumban egy lapos kis tál, amely mindig friss vízzel szolgál nekik. Jól szellőzött, száraz levegőt igényelnek, amit legegyszerűbben úgy biztosíthatunk, ha a terráriumuk egyik oldalára, valamint tetejére szellőzőrácsot építünk be. A leopárdgekkó természetes élőhelyén állandó forróság van, csak a téli hónapokban van erősebb lehűlés. Ezért férőhelyének fűtését úgy kell kialakítanunk, hogy 26-32'C legyen nappal a hőmérséklet, éjjel pedig 18-22'C. Az éjszakai hőmérséklet tehát megfelel egy normál szobáénak, ilyenkor sem világítani, sem fűteni nem kell. Napközben azonban 12 órás világításról, fűtésről kell gondoskodnunk, amit egy normál izzóval, a szoba hőmérsékletétől függően 25 -100 wattossal, meg is oldhatunk.Az egészen fiatal állatokat kétnaponta etessük, mely akár csipeszről is történhet. Ennek előnye, hogy mindig tisztában lehetünk vele, mennyit evett kedvencünk, mert a tartósan rossz étvágy esetleges betegségre hívhatja fel figyelmünket. Az étlapjukon tücsök, sáska, csótány, gyászbogárlárva, rózsabogárlárva szerepelhet, de időnként lisztkukacot és viaszmoly hernyót is be lehet iktatni az étrendbe a változatosság kedvéért.

fejlesztés alatt...